FELESLEGES PILLANGÓ

"Lapozz bele az életembe bátran, ha tudni akarod, ki is vagyok, így rá fogsz jönni arra, mégsem vagyok ki. E könyvemet ajánlom azoknak, akik velem egy húron pendülnek, de leginkább azoknak, akik még benn ülnek."

Deák Ferenc
a Felesleges Pillangó

A szegedi Csillag börtönben ismertem meg "a Felesleges Pillangót". Széklábakat esztergált a hatalmas asztalosüzemben. Szabadulásakor együtt érkeztünk a fővárosba. A következő években ezernyi fényképet készítettem róla és társairól. Ő pedig – amikor tehette – papírra vetette élete történetét, no meg verseit, az életről alkotott véleményét. A könyv nyomdakészen várja az olvasókat, én csak a közösen megélt élményeinkről számolok be ezen a fórumon. A történetekhez jó szórakozást kívánok!

Urbán Tamás

1. rész » Találkozásom Felesleges Pillangóval

1988 december végén már mindenki karácsonyi hangulatban caplatott egyik áruházból a másikba, még az utolsó ajándékok vásárlása ürügyén. Szerettem ezeket a tülekedéseket megúszni, különben sem voltam jó ajándékozó. Úgy döntöttem, hogy jobb, ha az ünnepek előtti napokra elhúzok a fővárosból. Beültem Daciámba, s leruccantam a Szegedre. Három éve jártam már akkor a magyarországi börtönöket, vége felé jártam az anyag gyűjtésének, hiszen 1989. január 27-én nyílt a kiállításom a budapesti Ernst Múzeumban Rácson túl címmel. tovább »

2. rész » Felesleges Pillangó szabadulása leghosszabb büntetéséből

Első találkozásunk alkalmával Pillangó eldicsekedett, hogy hamarosan szabadul. Már csak néhány hónapot viseli a rabruhát, aztán kinyílnak előtte a börtön kapui, s mehet Isten hírével. Hogy merre is? No azt senki nem tudta megmondani, ugyanis fogsága ideje alatt féltestvére túladott az Úri utcai lakáson, s abból a pénzből építtetett magának egy családi házat. Ott pedig neki nem volt szándékában féltestvérének helyet adni. Pillangó elzárva a külvilágtól mindössze levelezés útján tudta számon kérni mostohatestvérén e nemesnek egyáltalán nem nevezhető tettet, de ki figyelt oda egy börtöntöltelékre? tovább »

3. rész » Első napok a szabad levegőn

Reggel korán keltem, volt még elintéznivalóm az Ifjúsági Magazin szerkesztőségében. Megkávéztam, aztán irányba vettem Kőbányát, a Gergely utcát. 10 óra felé értem ki. Csendes volt a folyosó, halkan kopogtattam a 90-es ajtón. A csengő ki tudja már mióta nem működött? Tulajdonképpen, ha egy kicsit erősebben nekifeszülök a bejáratnak, akár be is mehettem volna... tovább »

4. rész » Van folytatás...

Emlékeim felidézése közben döbbentem rá, hogy a leírt sztorik benne vannak barátom Felesleges Pillangó című könyvében. Be kell vallanom, hogy sokkal stílusosabban írta meg, mint ahogyan én teszem. Ezért elhatároztam, nem lövöm le könyvének poénjait, átadom neki a terepet. Olvassák majd az ő prezentációjában a megélt eseteket, sőt még annál többet is, hiszen én nem voltam mindig mellette. Sajátos stílusát lehetetlen utánozni. tovább »